Amikor szembekerülünk egy problémahalmazzal, az hasonlatos ahhoz, mint amikor egy rakás kismacska összegubancol egy kosár fonalat. Ha ezek a fonalak különböző színűek, akkor valamennyivel könnyebb dolgunk van. Hiszen az a cél, hogy felgombolyítsuk az összekeveredett szálakat. Ha azonos színűek a gombolyagok, akkor ez egy kicsit nehezebb.

Több módját is lehet választani a bogozásnak. Néha késztetést érzünk, hogy mi mozogjunk erre-arra, hátha könnyebben kiigazodnak a szálak. Ilyenkor azonban még nagyobb a gubanc, s már mi is belekeveredünk.

A fonalbogozáshoz hihetetlen türelemre, önfegyelemre van szükség. Van, akinek könnyebben megy ez a figyelmet kívánó aprólékos munka. A vehemensebbek inkább eltépnék a fonalat. Azt is lehet, de a csomó ott fog maradni, ha a tépés után újra egyben szeretném látni.

Ha magamra tekerem a szálakat, és talán már némelyik feszül is rajtam, egyre csökken az esélyem, hogy képes leszek végigcsinálni, amit elterveztem, hogy visszakerüljenek a gombolyagok a kosárba.

Persze, a legelső lépés, hogy az egész helyzetet előidéző kismacskákat eltávolítom a helyszínről. Megtehetem, hogy rájuk haragszom, hogy miért tettek ilyent, de sokkal jobban járok, ha olyan tanulságot vonok le, hogy máskor ne hagyjak gombolyagokat a macskákkal egy térben. Mert a macska macska, a gombolyag meg gombolyag. És a saját természetük szerint fognak viselkedni.

Ahhoz viszont alapvetően jogom van, hogy elvegyem a macskáktól a fonalat, még akkor is, ha nem tetszik nekik. A győztes-győztes megoldás nem úgy néz ki, hogy mindenkire mindent ráhagyok. Vannak helyzetek, amikor megálljt kell parancsolni, fel kell mérni a terepet, hogy hozzáfoghassunk a kármentéshez. Azzal érdemes kezdeni, hogy bogozásra és gombolyításra alkalmas állapotba hozzuk magunkat. Tudom ajánlani a villámrelaxot például. :D