Hiába kértelek? Most, hogy elolvastad a bejegyzés címét, csak gondoltál arra a fránya rózsaszín elefántra! Valld be! Ja, hogy nem lehet valamire úgy nem gondolni, hogy előbb gondolnánk rá? Nos, igen. De nem én találtam fel a spanyolviaszt. :)  A tanári kommunikációban is alap, hogy nem azt mondom a gyereknek, amit el szeretnék kerülni, hanem azt, amit el szeretnék érni. A „Ne zajongj!” helyett, a „Maradj csendben!” mondatnak van értelme. Egy lépéssel sem vagyunk előrébb, ha azt mantrázzuk, amit nem szeretnénk. Ahhoz, hogy máshol legyünk (legalább gondolatban), mint ahol nem szeretnénk lenni, akkor első lépésként mondjuk meg azt, hogy ha nem itt, akkor hol…

Nem akarom, hogy ennyi felé kelljen figyelnem. Nem szeretném, hogy azért kelljen megcsinálnom valamit, mert mások nem végzik el a saját részüket a feladatból. Ühüm. Jogos! És? Mit szeretnél helyette? Hogy kevesebb felé osszam a figyelmem. És ezt hogyan tudnám csinálni? Mi lehetne a megoldás? Mit tehetnék azért, hogy úgy legyen?

Amíg ott tartottam, hogy nem akarom, hogy egyes gyerekeknek mindig külön utánuk kelljen járnom, addig ez csak egy morgolódás volt. Ott jött el a minőségi változás, amikor azt mondtam, hogy azt akarom elérni, hogy osztályom minden tanulója azonos felületen legyen elérhető. Nos, ez meg is van. :)  Be is írhatom a napi örömgyűjteményembe.

De mi legyen azzal, hogy nem akarok azért dolgozni, mert mások nem csinálják meg a részüket? Mondjam azt, hogy azt akarom, hogy mások végezzék el az engem is érintő feladataikat? Tűzhetek ki célokat mások számára? Gondolom, egyértelmű a válasz. Célokat az ember csak magának tűzhet ki. A helyes célkitűzésnek ez az egyik alapszabálya. Az én célom az lehet, hogy vagy elérjem a másiknál, hogy tegye a dolgát, vagy megváltoztassam az elvárásaimat…

A célkitűzés hasznos „tudomány”, több szót érdemelne.  És írok is még róla, attól tartok, sok téma belefér még ebbe a karanténba.