Aki a konfliktuskezelés módszertanával egy kicsit is foglalkozott, hallott már Thomas és Kilmann konfliktuskezelési stratégiáiról: öt megoldást adnak az együttműködés és az önérvényesítés megvalósulásának függvényében – ahogy az ábrán látszik.

(Az ábra forrása: https://asszertivakademia.hu/konfliktuskezeles-bevezetes-alapok-technikak/)

Ha az iskolai élet konfliktusaira gondolunk, mindegyiknek lehet létjogosultsága, persze akkor, ha az önérvényesítés megfelelője az iskolai konfliktusok esetében a felelősségvállalás.

Első gondolatként gyakran az adódik, hogy a kompromisszumkeresés lehet a legjobb. De ez csak a látszat. Mert igazán eredményes és tartós konfliktuskezelésről akkor beszélhetünk, ha sikerül olyan megoldást találnunk, amely egyaránt önérvényesítő és együttműködő, azaz győztes-győztes megoldás.

Tartós békét, megelégedést, építkezést csak a problémamegoldás hozhat. Minden más esetben rengeteg erőforrást leköt az adott helyzet megtartására vagy megváltoztatására való törekvés.

Amikor egy-egy alkalommal a győztes-győztes megoldásról beszélek, szinte kivétel nélkül találkozom kételkedő hangokkal, „én ebben nem hiszek” típusú megjegyzésekkel. Óh, igen! Ha azon a szinten akarjuk megoldani a problémát, amelyik szinten keletkezett, akkor tényleg lehet igaza a kétkedőknek. Viszont már több évtizedes jól működő gyakorlatok vannak arra, hogy hogyan vonjunk be újabb, a konfliktus keletkezésekor ott nem lévő erőforrásokat, szemléletet, nézőpontot a helyzet valóban győztes-győztes megoldásába. Az igazán sikeres konfliktuskezelés, amikor egy romló helyzetet építővé tudok alakítani. Amikor a veszteségből nyereség születhet.

És akkor miért nem ezt alkalmazzák mindig? Ez nagyon messzire vezet. Leggyakoribb ok, hogy nem is jut eszébe az ottlévőknek ez a lehetőség, nincs a szokásaik között. Vagy azért, mert a helyzet megoldásán dolgozók a pillanatnyi érdekeiket helyezik előtérbe a valódi megoldás helyett. Esetleg mert az adott probléma csak tünete valami másnak, vagy ami még ennél is rosszabb, csak álcája. De az is nagyon gyakori, hogy a konfliktusban részt vevő felek nem látnak elég tisztán, mert az érzelmek befolyásolják a gondolatainkat. Minden megoldás csak akkor működik, ha az érzelmek támogatják. De tudjuk azt is, hogy nem szükségszerű, hogy az érzelmeink elszabadult hajóágyúként működjenek, hiszen az érzelmi intelligenciáról is egyre többet tudunk már.

Ami nagyon fontos tény a súlyosabb konfliktusok esetében is: Van megoldás! Akkor is, ha csak egy magasabb szinten oldható meg az adott helyzet (vagy lehet, hogy csak feloldható, de az is életmentő lehet). Akkor is van megoldás, ha nem látszik elsőre. Akkor is van, ha vannak olyanok, akik a megoldásban nem érdekeltek. Ha valami van, létezik, azt meg lehet találni, el lehet érni, ha elég kitartóak, elég bátrak vagyunk, és valóban szeretnénk elérni. Így van ez a nyertes-nyertes megoldással is.

És mindez igaz az egyes emberek, embercsoportok, közösségek, az egyes társadalmi csoportok, sőt az egyes népek, nemzetek közötti konfliktusokra is.