Hetvenhárom napja vagyunk „tantermen kívül.” Olyan ez a helyzet számomra néha, mint a ködbenúszás. Csak úgy érzésre haladok, s bízom benne, hogy jó az irány. Megteszem, ami tőlem telik. Többet úgysem tehetek, s bízom benne, hogy van értelme.

Az biztos, hogy minden élmény, tapasztalat jó valamire. Ez a három hónap pedig egy egészen különleges tapasztalat és élmény. Sokat tanultam „tanárságból” is, s talán még többet önmagamból. De a kettő szorosan összetartozik.

Hogy valójában mi az eredménye annak, amit ebben a helyzetben végeztem, az nagy valószínűséggel a ködben fog maradni. Azonban az egészen biztos, hogy áthelyeződnek a hangsúlyok. Már most érzem, hogy megváltozott a dolgok fontossági sorrendje.

Ma végre lecseréltettem a téli gumikat. Ez is fura élmény volt – egy gumicsere! Ez volt az első olyan utam a karantén óta, ami már a szigorúan vett kötelezettségeken túlmutat. Kicsit azt jelentette, hogy az élet megy tovább. Hatalmas eső volt közben. Ha akarom, ez az eső akár metafora is lehet. És miért ne akarnám? Kapaszkodókat keresünk, jelentéseket, értelmet, tisztulást, megnyugvást... Valamit, amihez tudok viszonyítani. Talán, hogy már nyári gumi van az autóm kerekén, és hogy az a hatalmas eső akár az élet vize is lehet. :)