Szokatlan korlátok között élünk már hetek óta, s ki tudja, még meddig. Ilyenkor adódik, hogy eszünkbe jusson: hogy is állunk a szabadsággal?

Azt csinálok, amit akarok! Tényleg? Tényleg. Persze, amit bírok. Mert bármennyire is akarnék, nem tudnék tíz másodperc alatt száz métert lefutni, de még az is némi nehézségbe ütközne, hogy norvégul tartsak előadást az atomfizikáról. :)  Viszont mind a kettő meg van engedve!  :) És mi van azzal, ami nincs megengedve? A kérdés, hogy ki nem engedi? A törvények, a hatóságok, az embertársaim, én magam? Nem ugorhatok a Dunába a Lánchídról, nem száguldozhatok 160 km/óra sebességgel a belvárosban, nem moshatok be egy hatalmasat a kellemetlenkedő embertársamnak, nem mehetek az utcára hiányos öltözékben...  Valóban nem? Éppenséggel bármelyiket megtehetem, a kérdés „csupán” az, hogy mi lesz a következménye. Használ-e nekem, ha megteszem? Aztán, ha használ is, akkor milyen távon? Az adott pillanatban akár még használhat is (pl. levezetem a feszítő indulatomat), de mi lesz a kihatása hosszabb távon az életemre? Mi lesz a következménye? (Az is nagyon fontos következmény - de még mennyire! -, hogy mit okozok vele másoknak.)

A következmények vizsgálata az egyik legfontosabb teendő, amikor döntéseket hozunk. És döntéseket márpedig hozunk sokkal többször, mint gondolnánk. Azzal is döntünk, ha nem döntünk. De erről majd máskor lenne érdemes alaposabban elgondolkodni. Most nézzük, mi is van a szabadságunkkal!

Mi az, ami használ nekem? Hát az biztosan nem, hogy állandóan felzaklató dolgokat olvasok. Fellépek a közösségi oldalra, s máris tolják az arcomba a „jobbnál jobb” tartalmakat. Szabadon dönthetek, hogy megnézem-e. Szabadon dönthetek arról is, hogy betartom-e a szabályokat, vagy megszegem őket. Mi hasznos nekem? Szabadon eldönthetem, hogy elhagyom magam, vagy megtalálom, ami energiát, életkedvet, vidámságot ad. Arról is én döntök szabadon, hogy azt nézem-e, hogy mi a jó abban, hogy itthon vagyok, vagy azon húzom fel magam, hogy miért nem lehet ez másként… És így tovább…

Hát akkor én most úgy döntök, hogy betartom a szabályokat. Örülök, hogy itthon vagyok. Csak olyasmit nézek meg, olvasok el, ami gazdagít, jókedvre derít, ami hozzáad a napomhoz, és messzire elkerülök mindent, ami lehúz, felzaklat, rossz érzést kelt bennem.

Így döntöttem szabadon, mert ez így hasznos nekem! :)