Edison történetét az izzólámpa feltalálásáról már tegnap említettem. Azt, hogy többszáz sikertelen próbálkozás után jutott el a villanyégő feltalálásához, úgy értékelte, hogy az a többszáz sikertelen kísérlet nem kudarc volt, csak információ, visszajelzés arról, hogy azon az úton NEM lehet villanykörtét előállítani., hogy egy másik út lesz a helyes. Hosszú Katinka ugyanezt így mondta: Vagy győzünk, vagy tanulunk belőle. Négyéves kisunokám kockából tornyot épített. Egy idő után a torony ledőlt. Látván a sikertelenséget éktelen üvöltésbe kezdett. Nagy szeretettel annyit mondtam neki! „Nézz ide! Ha valami nem sikerül, akkor újrakezdjük.” Elhallgatott, kerek szemekkel rám nézett, és hozzáfogott egy új torony építéséhez. Amikor legközelebb újból azzal szembesült, hogy nem úgy alakult a dolog, ahogy elképzelte, nem sírt, hanem odafordult a kétéves öccséhez, s azt mondta: „Látod, ha nem sikerül, újrakezdjük”- s követve saját tanácsát, a következő próbálkozását sikerre vitte.

Nincs kudarc, csak visszajelzés. Ha csak ezt az egy előfeltevést tanultam volna meg az NLP-ből, már nagyon megérte, hogy valaha elkezdtem foglalkozni ezzel a kommunikációs rendszerrel. Érdemes lenne végiggondolnunk, hogy hány és hány jó ötlet maradt megvalósítatlan a kudarctól való félelem miatt. Valós oka van, hogy félünk a kudarctól, mert valójában a megszégyenüléstől félünk. Attól, hogy majd kigúnyolnak azok a „bátrak”, aki hozzáfogni sem mernek semmihez, így dédelgetve hamis álomképüket saját nagyszerűségükről. Hiszen köztudott, hogy csak akkor hibázhatsz el egy lépést, ha egyáltalán megmozdítod a lábad. A semmittevés fantáziavilágában azt is el lehet képzelni, hogy „csont nélkül” mennek át a dolgok.

Most, hogy az életünk egy része a közösségi médiában zajlik, láthatjuk, hogy mennyi a szájkarate. Csak úgy pörkölnek a „nagy bölcsességek” a kommentekben. És hányan blokkolnak le, keserednek meg ezektől a kéretlen rosszindulatú véleményektől. Ha valaki a másik sárba tiprásával reméli növelni az önbecsülését, csalódni fog, és csak a keserűségét növeszti. Csak annak a visszajelzésével érdemes foglalkozni, aki jobban tudja azt, ami nekem kevésbé sikerült. Tőle viszont tanulni érdemes. Mert egy tojásról az is megmondja, hogy záp, aki nem tud újat tojni.