39. nap (04.23. csütörtök) - A feladatok alkotóelemeikre bonthatók

20200423.jpgTürelem! Nos, ez van olykor fogytán a karanténban. Néha elviselhetetlen ez az egész. Vajon el tudjuk azt képzelni, hogy az „egészet” nem egyszerre kell elviselni? Mi az, ami konkrétan nehéz ebben a helyzetben? Hosszú a lista? Ahhoz is türelem kell? Az a nehéz, hogy néha elfogy a türelmem.

Néha úgy érezhetjük, hogy a ránk nehezedő feladatok nagy szürke ködfelhőként gomolyognak körülöttünk. Nagy a hangzavar. Ha jobb a kedvünk, akkor akár színesnek is láthatjuk ezt a gomolygást, de mégis nehéz átlátni, hogy az adott pillanatban mi is lenne a leghasznosabb cselekvés. Egy rakás pajkos kismacska sem tudna jobban összegubancolni egy kosárnyi fonalgombolyagot, mint ahogy ezek a hirtelen változások, a krízis összegubancolta az életünket. De ahogy a lebomlott, összegabalyodott gombolyagokat is csak úgy tudjuk ismét rendbe szedni, ha egyszerre egy szálon indulunk, úgy az életünk dolgait is érdemes szétszálazni.

Az a jó hír, hogy akármekkora is egy feladat, az is alkotóelemeire bontható. Ahogy már a múltkor is emlegettem, hogy egy mamutot is meg lehet enni – apró falatonként (a 16. nap bejegyzése).

Néha azért hiúsulnak meg a legjobb céljaink is, mert túl nagy lépésekben akarunk haladni. Ez meg olyan elbizonytalanító lehet. De ugyebár a leghosszabb út is az első lépéssel kezdődik. De aztán – ha haladni akarunk –, ezt követnie kell a második, harmadik, sokadik lépésnek. De egyszerre csak egy lépést tudunk megtenni. Térugrások vannak ugyan a fantasztikus filmekben, de a hétköznapokban viszonylag ritkák. :) 

A feladatok alkotóelemeikre bonthatók. S ha bonthatók, akkor érdemes is alkotóelemeikre bontani őket – már persze akkor, ha meg akarjuk oldani azokat a feladatokat, s nem arra várunk, hogy csináljon már valaki valamit. Eddig több külső körülmény is segített ebben, határozottabb körvonala volt a szerepeinknek, a napirendünket is határozottabban szervezte a külvilág. Most egy kicsit magunkra maradtunk ezzel a feladattal, de a jó hír ebben az, hogy legalább a saját ízlésünk és teherbírásunk szerint határozhatjuk meg a részeket. Fog ez menni! De kell azért ehhez abból a híres türelemből. Érdemes megtalálnunk magunkban, hogy hol is rejtőzik, hogyan tudjuk felszínre hozni az újabb adagot, ha már fogyóban a készlet.