Ez a karantén kihozza belőlünk a mélyen szunnyadó tehetségeinket. Na jó, nem mindig azt! :D Azon túl, hogy az egymillió virológus országa lettünk, azért más dolgok is az érdeklődésünk középpontjába kerültek. Ilyen – úgy látom – a kenyérsütés. Ez a téma nálam is bakancslistás volt. A nagymamám fantasztikus kenyereket tudott sütni. S nekem is megmutatta az alapokat. De aztán sok évtized telt el az életemből gyakorlás nélkül. A főzős-blogos korszakomban ( http://pszichowellness-konyha.blogspot.com/ )tettem ugyan néhány tétova kísérletet, most azonban elkezdtem rendszeresen próbálgatni ezt a tudományt. Nos, a Mamának nem szívesen mutatnám meg, hogy hol tartok, de remélem, lesz ez még jobb is.

Annyit azért tudok, hogy a kenyérnél a liszt minősége nagyon fontos, de azon túl már majdnem minden a „technológia”, azaz, hogyan dagasszuk, hogyan kelesszük, milyen hőfokon mennyi ideig süssük a kenyerünket. Mindezek jó összhangjának a következménye a jó kenyér. Fontos nagyon az összhang, de ma nagyobb kedvem van a következményekről beszélni – túl a kenyérsütésen.

Az egyik legnagyobb „tudomány”, amit az NLP-ből tanultam, a következmények vizsgálatának fontossága. Az életünk döntések sorozatából áll. Kisebb-nagyobb útelágazások előtt állunk naponta. Melyik út a helyes? Mit válasszunk? Ennek megválaszolásában az segít, ha elképzelem, hogy egyik vagy másik döntésemnek mi lesz a következménye. A pillanatnyi következménye és a hosszútávú következménye egyaránt. Nagyon sokszor a pillanatnyi előnyért időzített bombákat készítünk be magunknak. Akkor jön az „Anyám, én nem ilyen lovat akartam!” érzés.

Ez is egy olyan téma, amit „könnyű mondani”, de komolyan, következetesen élni vele annál keményebb dió. Bártorság kell hozzá. Néha úgy érzed, mindenkivel szembe kell menned, elsősorban önmagaddal. De annál nagyobb öröm ér, amikor egy idő után kiderül, hogy mennyire igazad volt. A lényeg, hogy az mindig, minden döntésnél eszembe jusson, hogy a következmények vizsgálata a dolgok hasznossági versenyében igencsak előkelő helyezett. S ha valami azt súgja, hogy „ezt most ne!”, valahol a testemben egy kellemetlen érzés van kialakulóban, ha zavaros a kép, akkor érdemes még egyszer bátran és őszintén körüljárnom a kérdést. Az időzített bombák nem olyan viccesek.