Az elmúlt napokban a Facebookon kaptam egy csomó kihívást, hogy tegyek fel magamról régi fényképeket. Tetszik nekem ez a játék, vidám kis fricska a vírusra. Hasonlóan terjed ugyan, de mégis egész más lesz a következménye, ha téged is elér. Ha „megkapjuk”, akarva-akaratlan kialakul bennünk a késztetés, hogy elkezdjünk régi fotók, régi emlékek után kutatni. Ma sem volt sok időm, de azért ezt a pár képet találtam, összeraktam, s most közzé is teszem. Jókedvet hoztak a napomba. Hajdanában-danában nem volt olyan egyszerű a fényképezés, mint ma. Ezért többnyire a tényleg megörökítésre érdemes pillanatok kerültek a fotókra, s leginkább szép emlékekről.  Bennem is egész emlékfolyamot hívott elő ez a néhány kép. S úgy döntöttem itt ma arról írok, milyen jó lenne, ha többször eszünkbe jutna, hogy a régi szép emlékekből milyen rengeteg erőt meríthetünk.

Évek óta lelkes híve vagyok az NLP nevű kommunikációs módszernek. Még éppen a karantén előtti hétvégén voltam Budapesten, hogy az NLP Akadémia legújabb tréningjét teszteljük. Ezen a napon az egyik legerősebb gyakorlathoz is arra volt szükség, hogy az életünkből gyűjtsünk össze örömteli emlékeket, egészen a kisgyermekkorunktól akár a közelmúltig. Azt tapasztaltam, hogy nem is olyan egyszerű dolog ez. Az ember percekig csak kutat a fejében, aztán egyszer csak kezdenek előbújni, majd jönnek szépen sorra az egykori remek pillanatok. Egészen megváltozik tőlük a hangulatunk. És ahogy ezek felélednek bennünk, megtapasztalhatjuk, hogy a mostani életünk erőforrásaivá válnak. Rávilágítanak, hogy valójában mennyi minden jóban volt részünk, mi mindenért lehetünk hálásak még akkor is, ha olykor hajlamosak vagyunk szürkének és szomorúnak látni az életünket.

Szóval, minél többen keressetek régi szép és vidám pillanatokat megörökítő fényképeket, régi örömöket. Sokkal gyorsabban eljön így a tavasz, s talán ez a vírus is gyorsabban tűnik el, s még az is lehet, hogy ezek között a karanténos napok között is lesznek a jövőben szép emlékeink, hiszen „ ma lesz a holnap tegnapja…” :)