25. nap (nagycsütörtök) – Az alkotott élmények és a megtörténtek

20200409.jpgLátod a képen a citromot? Érzed az illatát? És az ízét? Hmmm… ?  Feltalálták a szagos-ízes internetet? :D

Tegnap beszéltem már az NLP-ről és az NLP úgynevezett előfeltevéseiről. Azok közül is az elsőről, miszerint: „A térkép nem a terület”. Azaz a világnak ugyanazt a szeletét mindannyian egy kicsit (vagy akár nagyon) máshogy látjuk, attól függően, hogy milyen élmények, tapasztalatok értek bennünket eddigi étetünk során, s azokból mit raktároztunk el magunkban képek, hangok, érzések formájában. „Mindenki azt hiszi, hogy saját képzeletének határai azonosak a világ határaival.” - idézik gyakran Schopenhauertől. Valóban, sokszor tapasztalhatunk hasonlót. Éppen ezért hasznos, ha szem előtt tartjuk a fenti előfeltevést. Ha ez sikerül, új világok nyílhatnak meg előttünk.

Ma nézzünk egy következő előfeltevést: „Az alkotott élmények éppúgy befolyásolnak, mint a megtörténtek.” Nos, ezért hoztam az előbb a citromos példát, mert jól példázza ezt az állítást. Elég csak elképzelnünk valamit, s megjelennek bennünk hasonló érzések, mintha valóban átélnénk az elképzelt dolgot. Ez mindaddig remek, amíg szép és jó dolgok elképzelésével derítjük magunkat jókedvre. Nagyon hasznos lehet, ha tervezéskor ezt tesszük, s ezáltal tudunk figyelni a várható következményekre. Viszont nagyon rossz akkor, ha lépten-nyomon mindenféle szörnyűséget vizionálunk.

Azt is tapasztalhatjuk olykor, hogy képzeletbeli párbeszédet folytatunk úgy, hogy az ott nem is lévő el nem hangzott szavain úgy felhergeljük magunkat, hogy csak…, na! (Tudjátok, a nyuszika esete a fűnyíróval :D ) Persze azt is el lehet képzelni ugyanekkora erővel, hogy valaki éppen milyen szépeket mond nekünk, csak ez ritkábban fordul elő.

Ezekben a karanténos napokban sokan elképzelik a legrosszabb megoldást, és már hetek óta kemény stresszben, szorongásban élnek. Mások meg mást képzelnek, s fegyelmezetlenül lépten-nyomon megszegik az óvintézkedéseket. Azért gondoltam, hogy érdemes tudnunk, hogy a hogylétünket s a cselekedeteinket a valós élmények mellett, sőt sokszor azok fölött az elképzelt dolgok befolyásolják. Ha a való világban akarunk jó lépéseket tenni, akkor is jó tudni, hogy ne az elképzelt dolgok nyomán hozzunk döntéseket. Ha pedig „csak úgy” elképzeljük a dolgokat, akkor szabadon választhatunk aközött, hogy elrontjuk vagy felvidítjuk a napunkat az alkotott élményekkel. Mind a kettő hatalmunkban áll.  

U.i. : Ha nem ismernéd a nyuszika esetét a fűnyíróval, itt elolvashatod az egyik változatát https://gabor.chikan.hu/cikk.php?id=18