„A túlélés nem a legerősebb, de nem is a legintelligensebb fajnak adatik meg, hanem annak, amelyik leginkább képes alkalmazkodni a változásokhoz.” Charles Darwinnak tulajdonítják sokan ezt a kijelentést, mások meg azt állítják, hogy nem tőle számazik a megfogalmazás, hanem valaki más írta ezt le Darwin munkája nyomán. De ez mindegy is. Az viszont már fontos, hogy elgondolkozzunk ezen a kijelentésen. Az NLP-s előfeltevések között is van egy, ami ezt mondja: „A változékonyság lényeges”. Arra utal ez a megfogalmazás, hogy mindig a legrugalmasabb, a legtöbbfajta viselkedésre képes elem irányítja a rendszert. Egy közösségben is annak az akarata érvényesül, aki képes arra, hogy az adott helyzethez tudja igazítani a viselkedését. Ahogy mondani szoktuk: kreatívan feltalálja magát. És hajlandó is elhagyni a járt utat a járatlanért, bármit tanácsol is a közmondás. (Egyébként, ha eszerint a közmondás szerint élnénk, még mindig barlangban laknánk, s mamutra vadásznánk.)

A változásra képesség fontosságát most van alkalmunk alaposan megtapasztalni. Vannak olyan helyzetek – mint ez a mostani karanténos világ – , hogy nem lehet változtatni rajta. A régi módon viszont nem élhetünk benne. Ha a megszokott dolgainkat akarjuk erőltetni, abba beleroppanunk. Viszont ha sikerül új válaszokat találni az új kihívásokra, még jól is kijöhetünk ebből az egészből.

Ez a tantermen kívüli oktatásra nagyon igaz. Hiába igyekszünk olyan tanórákat tartani, mint az osztályban, ez nem fog menni. Viszont ha nem engedünk a negyvennyolcból, akkor mindenki rosszul jár. Tanárként megszakadunk, a gyerekek nem tudják követni a tempót, az odafigyelő családok megzakkannak. (A nemtörődömöknek pedig úgyis minden mindegy.) Itt az idő, hogy változtassunk. Új utakat keressünk. Igen, ebben az is benne van, hogy nem biztos, hogy elsőre megtaláljuk a legjobb megoldásokat. De jó nagy csoda is lenne! Edisonról is úgy tartja a fáma, hogy többszáz sikertelen kísérlet után találta fel az izzólámpát. Addig változtatta az elképzelését, amíg sikerült elérnie a célját. De azokat a próbálkozásokat is vállalta, mondván, több száz olyan utat talált, ami nem vezet az izzóig. Lehetséges, hogy a változékonysághoz bátorság kell? És lehet, hogy bátraké a szerencse?