A gyerekek fantasztikusak! Micsoda eszközkészletük van arra, ha valamit el akarnak érni! Mennyire tudják már egészen kicsi korban, hogy kinél mivel tudják érvényesíteni az akaratukat. Nem elméleteket gyártanak, hanem figyelnek. Megfigyelik, hogy a velük lévő felnőtt mire hogyan reagál, s ahhoz igazítják a viselkedésüket. Vannak szülők, akik arra panaszkodnak, hogy nem bírnak a csemetéjükkel. Teljesíteniük kell minden kívánságát, mert különben… De ugyanez a gyerkőc például a nagymamánál „teljesen normális”. Az óvodában vagy az iskolában sincs rá panasz, sőt... A gyerek ösztönösen alkalmazkodik, megfigyeli, hogy mivel ér célt, és ez a cél leginkább a személyre szabott figyelem. Nagyon gyorsan rájön, hogy melyik felnőttnél milyen viselkedéssel tudja elérni legnagyobb figyelmet. Sok kisgyereknél tapasztalom, főként az utóbbi időben, hogy sírással, durcáskodással, sőt fizikai rosszullétre emlékeztető tünetekkel igyekeznek állandóan figyelmet kicsikarni maguknak. De egy idő után felfedezik, hogy jobban járnak, ha mást választanak ezek helyett a „jól bevált” megoldások helyett. Az a gyerek jár a legjobban, aki rugalmasan reagál a visszajelzésekre. Ő tudja uralni a terepet a társai között is. Néha kedves, néha kemény, van, amikor hisztizik, máskor meg készséges. Kinél mi a célravezető. Minél több megoldást képes használni, minél több választási lehetősége van, annál jobb neki.

Felnőtt korra gyakran megkopik ez a spontán rugalmasság. Néhány megoldást erőltetünk különböző helyzetekben. Amit megszoktunk, ami „normális”. Pedig egy kalapács és egy darab csavarhúzó igen kevés egy szerszámosládába. Minél több választási lehetőségünk van, annál jobb. Minél több eszközünk van, hogy különböző helyzetekben célba érjünk, annál jobb, mert akkor mindig tudjuk a legjobbat választani. Ha csak egy ollónk van, az nem lesz egyaránt jó a konyhában, a varrógép mellett és a szépítkezéshez meg a gyereknek technikaórán. A bevásárlóközpontokban a nagy választék többnyire csak látszat, káprázat, a bőség zavara. Sok-sok darab ugyanarra az igényre, célra létezik látszat eltéréssel. Nem az a lényeg, hogy mindenféle színű ollónk legyen, hanem hogy minél több megoldásra legyen eszközünk. A sokféle olló sokféle megoldást tesz lehetővé, ez könnyen belátható. És a kommunikációban milyen eszközeink vannak? Használunk annyit, hogy a különféle helyzetekben tudunk megfelelőt találni, vagy csak azt a néhány „bejáratottat” erőltetjük. Ha olyan visszajelzést kapunk, hogy ez most nem volt jó, elég gazdag a térképünk, és a hajlandóságunk is megvan hozzá, hogy mást válasszunk?