Még néhány nap és véget ér ez a furcsa tanév. Lesz rá egy nyarunk, hogy összeszedjük magunkat. Kell egy leltár. Vagy valami hasonló. Állapotfelmérés. Mi volt, mi lett, mi maradt, mi az, ami már biztosan nem lehet ugyanúgy. Vagy még ragaszkodunk eszelősen a megszokásainkhoz?

Jó ez a változás szele metafora? Mert milyen is a szél? Attól függ, melyik. A lágy nyáresti szellőtől a pusztító orkánig sokféle lehet. Úgy érzem, ami most vár ránk, a szellőnél sokkal erősebb, s hogy nem orkán lesz, azt csak remélni merem. És hogy elfúj dolgokat, abban szinte biztos vagyok. (Vagy remélem?)

A szélben erő van, és tisztíthatja a levegőt, de fel is kavarja a port. Meg az állóvizeket. Elfújja azokat a dolgokat, melyek csak úgy oda lettek szórva. Ami nincs rögzítve, nem stabil, az röpül. De néha még az is, amit mozdíthatatlannak gondolunk. A fák erős gyökérrel kell, hogy rendelkezzenek, ha állva akarnak maradni. Ami nem kapaszkodik mélyen, az kidől. És akkor még ott van a törzs rugalmasságának kérdése is. Ha hajlékony, maradhat, de ha nagyon merev, akkor arra van esély, hogy eltörik. Akárhogy is van, egy kicsit félelmetes ez. Az ismeretlentől való félelem…

Nem akkor jön a szél, amikor kérjük. És nem is azt teszi, amit szeretnénk. A maga törvénye szerint működik. Amit tehetünk, hogy igyekszünk tájékozódni a természetéről, és felkészülni. Viszont ebben az esetben is jó tudni, hogy mit szeretnénk. Azt, hogy mi a cél, hogy mi lenne a hasznos, merre kellene törekedni. Egy kicsit ködben úszás ez, mert túl sok a helyzetben az ismeretlen komponens. Egy dolog azonban teljesen biztos: életképes gyerekeket kell nevelnünk.

Életképes gyerekeket kell nevelnünk! Azt hiszem, ez egy jó kiindulópont lehet. Jól elgondolkodhatunk ezen az egyszerűnek látszó dolgon, hogy mitől is életképes egy gyerek… Nos, ez megér néhány blogbejegyzést, „fel van adva” a lecke. Lesz min töprengeni a következő becsengetés előtt.