A Föld napján, világjárvány idején, karanténba zárva eléggé aktuális elgondolkodnunk a bejegyzésem címén, ami szintén az NLP egyik előfeltevése.

„Egy szög miatt a patkó elveszett./A patkó miatt a ló elveszett./A ló miatt a lovas elveszett./A lovas miatt a csata elveszett./A csata miatt az ország elveszett./Máskor verd be jól a patkószeget!” – hangzik az angol népdal. Porszem került a gépezetbe! – mondjuk, amikor valami nagyszabású dolog hiúsul meg valami nem várt apróságtól. Ha egy apró dolog elromlása elronthat egy egész rendszert, akkor már nem mondhatjuk, hogy mit számít a nagy egészben, hogy én éppen mit teszek, hogyan gondolkodom, hogyan cselekszem. Számíthat egy ember a Föld életében?  Számíthat egy aprócska rész a testünkben - mondjuk néhány sejt, amit valami szennyezés: vegyszer, alkohol, drog elpusztít? S mit számít egy gondolat, egy mozzanat az egész életünkben? Ha igaznak vesszük a fenti népi megfigyeléseket és az NLP előfeltevését: „Az élőlények jelenségei rendszerszerűek”, akkor bátran mondhatjuk, hogy bizony, bizony, sokat számít.

Egy „vuháni denevértől” megremeg a világgazdaság. Egy-egy felelőtlen embertől járványgócpontok alakulhatnak ki. Kell-e ennél több bizonyíték arra, hogy a világ, a társadalom, a testünk rendszereket és részrendszereket alkot. És a rendszer egyes elemei kölcsönhatásban vannak egymással. Befolyásol, hogy mi zajlik a világban, befolyásol, hogy hogyan alakulnak a dolgok körülöttem, de az is, hogy az embertársaim hogyan viszonyulnak hozzám. És ez fordítva is igaz! Az én viselkedésem is befolyásolja a környezetemet: az embertársaimat, s végső soron a Föld életét is. De részemről mindez már ott kezdődik, hogy a gondolkodásom befolyásolja a szavaimat, a cselekedeteimet. Ezzel a saját hogylétemet, saját életemet alakítom. S ezzel hatok az „egész rendszerre”. És így egy kis jóval a nagy egészet is jobbá teszem.  

Már emlegettem valamelyik nap Barabási Albert-Lászlót, a világhírű magyar hálózatkutatót, aki már évekkel ezelőtt jelezte, hogy előbb vagy utóbb bekövetkezik az, amiben most élünk. Nos, akkor most örüljünk? Hát az lenne a legjobb! Hiszen, mint látjuk, minden „porszem” számít. A Föld napja mozgalom egyik jelmondata: „Ki mondta, hogy nem tudod megváltoztatni a világot?” Ha minden ember – mint a rendszer egy eleme – megteszi a tőle telhető legjobbat, akkor már nyugodtan alhatunk. De tudjátok: „Elég a rám eső rész.” (Ez volt a címe a 13. napi bejegyzésnek. J )