Ha találkoznánk a három kívánságunkat teljesítő aranyhallal, mit kívánnánk tőle? Igen, tudom, vannak erre olyan kreatív megoldások, hogy ezentúl minden kívánságomat teljesítse, meg mindenféle vicces dolgok, de ezeket most hagyjuk. Lehet, hogy nem is olyan egyszerű megfogalmazni, hogy mit is szeretnénk valójában? Az éremnek ugyebár két oldala van. Ha valamit változtatunk, abban a nyereség mellett veszteség is lehet. Sőt, változáskor mindig el is vesztünk valamit, csak nem biztos, hogy kár érte. Ezzel együtt eléggé bennünk van a „Járt utat járatlanért el ne hagyd!” bölcsessége (?) is. Ha ez tényleg használható tanács lenne, akkor még mindig a kőbaltával levadászott mamutot húznánk be a barlangba. Szóval, a változás elengedhetetlen része az életünknek. Van, hogy csak elszenvedjük, de sokszor mi magunk kezdeményezzük azt. S ha változást kezdeményezünk, akkor valójában célokat tűzünk ki, és teszünk a megvalósulásukért.

Egyszer egy néni ült egy padon, visszarévedt az életére, és a következő sóhaj szakadt ki belőle: „Mennyit küzdöttem, hogy hozzámehessek a Jóskapistához! …  Hááát sikerült!!”

Ha NLP-s szemmel nézzük az illető asszony célkitűzését a házasságára vonatkozóan, abban biztosak lehetünk, hogy egy nagyon fontos lépés kimaradt a folyamatból. Ezt egy fura szakszóval „nlp-ül” ökológiának mondjuk. „Emberi nyelven” ez a következmények vizsgálatát jelenti. Minden alkalommal, amikor célt tűzünk magunk elé, érdemes megvizsgálnunk, hogy ha majd elérjük az áhított célt, akkor az hogyan fog kihatni életünk más területeire, hogy befolyásolja majd a körülöttünk élőket. Milyen veszteség származhat majd belőle, esetleg származhat-e belőle baj. Ez a lépés nagyon komoly őszinteséget kíván. Nehogy aztán Jóskapistáné hibájába essünk.

A következő végiggondolandó, hogy milyen magasabb célért szeretnénk éppen azt a célt elérni. (A magasabb célokról a 45. nap bejegyzésében írtam.) Minden egyes célunk az életünkben valami alapértékünkkel, alapszükségletünkkel áll kapcsolatban. És nagyon sokszor több út is vezet ahhoz a magasabb célhoz. Nyilván az emlegetett néni –hajdan lánykorában - leginkább egy jó párkapcsolatot szeretett volna. S ha figyelembe veszi (amit már akkor is láthatott volna, ha nem a szándékos vakságot választja a nagy érzelmi hullámzásban), hogy bizony a választottjával sokkal több problémát kap majd, mint örömöt, nyilván másik parti után néz. Így érdemes tisztáznunk magunkban, hogy valójában mi is a fontos nekünk. Mi az a nagyobb jó, amit a kitűzött célunk megvalósulásától remélünk, s azt a magasabb célt tényleg a kiszemelt úton érhetjük-e el a legjobban.

Eddig jutottunk ma. Úgy látom, kell erre még egy bejegyzés! Ezért folyt. köv. J