Se kép, se hang, s nem érzem a tagjaimat sem! :)  Ezt most nem azért mondom, mert reggel óta a gép előtt ülök, s a discordos óráim és egy gyors ebéd után még egy értekezletet is „letoltunk”, s azóta meg a járulékos elvégzendőkkel birkózom itt a gépen, hanem csak azért mondom, mert ez jutott eszembe (vajon miért?) azért, hogy az NLP gondolkodásmódjára példát hozzak.

De még mielőtt erre terelném a szót, azt szeretném elmondani, hogy tegnap este az jutott eszembe, hogy már az akárhányadik bejegyzésben említem az NLP-t, de nem adok sem hivatkozást, sem konkrét magyarázatot, hogy mi is ez, miért is ez. Pedig a hivatkozás fontos, még mielőtt… Akkor most elmondom, hogy 2006-ban kezdtem el NLP-t tanulni az NLP Akadémia https://www.nlpakademia.hu/ keretei között Stenger Györgyitől, aki az NLP Akadémia alapítója és vezető trénere, valamint az első magyar nyelven írt NLP témájú könyvek szerzője. E könyvek némelyikének nyelvi lektora is voltam. Korábban sok-sok órányi tanfolyamon, tréningen vettem részt, megszereztem az NLP mesterfokú művelője címet. Hogy éppen melyik információ mikor ragadt rám, nem tudom, de általános hivatkozásként az NLP Akadémiát, és Stenger Györgyit tudom megjelölni, amikor az NLP-ről beszélek, az biztos.

Az NLP megfigyeléseken, modellezésen alapuló kommunikációs rendszer, mely nagyon jó útja az önfejlesztésnek, kiváló eszközöket ad a viselkedésünk megértéséhez és hasznos megváltoztatásához, s ezáltal kapcsolataink javításához, a konfliktusok kezeléséhez is.

Az NLP nagy figyelmet fordít arra, ahogyan a világhoz az érzékszerveink útján kapcsolódunk. Látunk, hallunk és érzünk. Az érzés szó együttesen fejezi ki a látáson és halláson túl a többi érzékszervi információt, jelenti, ahogy a bőrünkkel érezzük a világ dolgait, érzékeljük a mozgást, az ízeket és a szagokat.

No, itt hadd jegyezzem meg, hogy engem zavar, hogy a „szag” szavunk egyre jobban kiszorul a nyelvhasználatunkból. Mintha valami illetlen szó lenne. Persze tudom én, hogy van az a nyelvi babona, hogy „Szaga csak a sz…-nak van”. Pedig nem! Mindennek van szaga (ami nem szagtalan), ha ez a szag jó, akkor illat, ha rossz, akkor bűz, ha semleges, akkor csak szag. (*És tessék! Amikor ezt leírtam, még nem is tudtam, hogy ma az emeltszintű érettségin éppen Szabó Lőrinc Májusi orgonaszag c. verse szerepelt. :D ) Kár minden szóért, ami elvész a nyelvünkből, éppen úgy, ahogy minden egyébért kár, ami egyébként gazdagítana, de elvész.

Erre ma annak kapcsán is gondoltam, hogy az utolsó órái vannak annak az aláírásgyűjtésnek, mely Európa őshonos nemzeti kisebbségeinek – köztük a székelyeknek – a támogatásáért folyik. https://irdala.hu/ Persze hogy aláírtam. És kérek mindenkit, hogy írja alá. Miért? Mert erről a következőket gondolom, ahogy a Facebookra is kiírtam:

Ha nem nyílna több bánáti bazsarózsa, ha nem születne több szumátrai tigris, mindannyian szegényebbek lennénk. Megtennék minden tőlem telhetőt, hogy maradjanak, gazdagítsák továbbra is a világunkat a saját értékükkel. S ha egy virágon vagy egy állaton ennyi múlik, mennyi múlik egy népen, egy kultúrán? Én megteszek minden tőlem telhetőt, hogy maradjon! Most csak annyit tehetek, hogy arra buzdítok mindenkit, hogy írja alá, és adja tovább ezt a kérést. Ebben a digitális világban ez könnyen megy. A világ minden egyes kincsével mindannyian gazdagabbak vagyunk. Írd alá! Az egész emberiségért teszel

Ma az NLP újabb rejtelmeiről akartam beszélni, de ez lett belőle. Sebaj! Holnap is nap lesz, s – terveim szerint – lesz itt új bejegyzés is