Nem akarom, hogy fölöslegesen elolvasd ezt a bejegyzést, ezért gyorsan itt az elején leszögezem, hogy ebben a pillanatban fogalmam sincs, mi a helyes válasz. Hiszen – tudomásom szerint – ebben a kérdésben jelenleg még nem született döntés. Viszont mégis nagyon érdekes kérdéseket vet fel egy ezzel kapcsolatos mai történés.

Vannak olyan országok, ahol már napvilágot láttak a tanév végéről szóló információk. És vannak olyan országok is, ahol a lakosság nemzetiségére, anyanyelvére való tekintettel magyarul is közölnek híreket. (Ezt tudjuk, hiszen éppen ebben az évben a századik évforduló kapcsán nagyobb publicitást is kap Trianon.) Így például a szabadkai Pannon RTV https://pannonrtv.com/rolunk magyar nyelvű honlapján is megjelent egy, a tanév végével kapcsolatos hír - magyarul, de Szerbiára vonatkozóan. (Hiszen a Trianon előtti magyar nagyváros ma Szerbia területén van, s az ott működő tévé a szerbiai magyarok médiuma.) Aztán ez a hír felbukkant a Fb-on is. Aki nem volt elég figyelmes, hihette, hogy ez a magyarországi iskolákra vonatkozik.

Igen tanulságosnak tartom ezt az esetet, túl azon, hogy pillanatnyi zavart okozott az erőben az iskolai hogyan tovább kérdésében. Ami számomra ebből nagyon figyelemre méltó: a körültekintést és a forrás megismerését, kritikus kezelését nélkülöző információfogyasztás.

Igyekszem már ötödik osztálytól megtanítani a gyerekeknek (természetesen az ő életkoruknak megfelelően) a forráskritika mibenlétét, mivel korántsem csak a tudományos kutatások világában fontos ez a dolog. A hétköznapjaink egyik legfontosabb kérdésének kellene lennie egy-egy információ kapcsán annak: hogy KI SZERINT? A fenti példa mutatja, hogy még valós hírek is okozhatnak félreértéseket, ha nem tisztázunk olyan alapvető kérdéseket, hogy kivel, hol, mikor, mi - esetleg miért és hogyan történik. No és persze, a KI SZERINT. Ez egy nagyon fontos kérdés. Mert nagyon nem mindegy, hogy egy-egy közlés honnan származik, tudjuk-e ezt egyáltalán? (Ha nem tudjuk, akkor sürgősen derítsük ki, vagy azonnal dobjuk kukába azt az információt! Érdemes tudnunk, hogy a forrás mennyire kompetens abban, hogy valamit kijelentsen.

És mindez, amit eddig írtam, még a jószándék keretei között maradt. Még említést sem tettem a káros pletykákról, melyek kezdetben még valakinek a talán éppen nem is jószándékú kérdéseként születtek. Majd kijelentéssé váltak, és a népköltészet szabályai szerint szájhagyomány útján terjednek, s változatokban élnek. De amíg egy mese vagy népdal érték, addig egy-egy valós hírnek tekintett (valójában kamu) közlés kisebb-nagyobb, sajnos néha beláthatatlan károkat, konfliktusokat okozhat.

Szóval: ki szerint? :D Ezt most én, Bányai Gyöngyi mondom az élettapasztalataim alapján. Tedd rá a saját tapasztalataid mérlegére, ne hidd el nekem sem kritika nélkül :D