Még az internet világa előtt született ez a mondás, de mióta életünk egy részét a közösségi médiában éljük, sokkal igazabb, mint valaha.

Az természetes, hogy igyekszünk a szebb, jobb, érdekesebb oldalunkat mutatni a nagy nyilvánosságnak, ez soha nem volt másként. Ami elveszett, az az „érzékszervi kontroll” lehetősége. Amíg a természetes közösségben „festette magát” valaki, azt nem tehette a végtelenségig. Előbb utóbb közismertté vált a „sminknélküli” arca is. Most, hogy valójában sok olyan „ismerősünk” van, akit csak annyira ismerünk, amennyit kiposztolgat magából, még sokkal nagyobbnak tűnik a különbség a rétjeink színe között.

Ez elég nehéz helyzeteket tud teremteni. Aki nem elég stabil, akinek a vágyott énképe nagyon messze van a valóságostól, annak elég sok szenvedést tud okozni, hogy valóságként könyveli el a virtuális világot. Aztán csak pörgetjük bele magunkat az egyre nagyobb elvárásokba önmagunkkal szemben, s így hajtjuk bele ebbe a csapdába azokat is, akik hajlamosak felvenni ezt a fordulatszámot.

Ez is a hazugságnak egy fajtája. És a látszat ellenére nem is olyan ártalmatlan.

Jól van. Rendben. Akkor most mi van? Hmmm… Az van, hogy érdemes lenne többet foglalkoznunk azzal, hogy a saját értékeinket felfedezzük. (Mert az esetleges hiedelmeink ellenére mindenkinek van egy csomó felfedezetlen, kiaknázatlan és kidolgozatlan értéke.) Az van, hogy fogadjuk el önmagunkat, és ha másmilyenek szeretnénk lenni, akkor vegyük igénybe azokat a dolgokat, melyek ehhez hozzásegítenek, s dolgozzunk meg az eredményekért. Mert az azért benne van a pakliban, hogy nincs ingyen a méz. Mindennek ára van. Az értékes dolgoknak mindenképpen. A kérdés, hogy hajlandók vagyunk-e megfizetni. Vagy csak akkor kell valami, ha az ölünkbe hullik, vagy a szánkba repül a sültgalamb?

Tudom, hogy a kudarctól való félelem a nagy visszatartó erő. De ne feledkezzünk meg a 80-20-as szabályról (Valamelyik nap még írok erről is bővebben). Nincsenek „csak úgy” sikeres emberek. Az eredményeket senki nem lottón nyeri. Nem az a kudarc, ha valami nem sikerül, hiszen mint már volt róla szó: Nincs kudarc, csak visszajelzés. Az a kudarc, ha nem kelünk fel, miután elestünk.