Azzal az illúzióval gondoltam az itthoni munkavégzésre, hogy így több időm lesz, és mennyivel többet tudok majd végezni egy-egy nap. Nos, ez ma nem így alakult. Az egész talán ott kezdődött, hogy tegnap este még 10-kor is az online térben kommunikáltam iskolai dolgokról, s igyekeztem használható ösvényeket találni ebben a most még dzsungelnek tűnő világban. Aztán ma reggel ez folytatódott. Különböző csatornákon: e-mail, Facebook, telefon (még jó, hogy csak ennyi :D ) kerestek párhuzamosan különböző témákban. Kb. harminc éve használok napi rendszerességgel számítógépet, húsz éve (Te, jó ég! Ebbe bele sem gondoltam!) internetet, de mégis kezdőnek érzem most magam az online világban. Aztán ki is mentem egy kicsit a kutyákkal játszani a friss levegőre. S abban maradtam, hogy nemcsak a gyerekek figyelmét kell felhívnom arra, hogy okos stratégiákkal és taktikákkal, jó időbeosztással éljenek az otthoni munka során, hanem a magamét is. Fix pontokra van szükség ahhoz, hogy ne vesszünk el a teendők rengetegében. És ez akkor is igaz (sőt!), ha otthonról dolgozunk. Hiszen így sokkal könnyebben összekeverednek a szerepeink. A szerepkonfliktusok pedig nagyon kemények tudnak lenni. Főként azért, mert még másik ember sem kell hozzá, hogy konfliktusba kerüljek, hiszen minden egyes szerepem bennem van. Most itthon egyszerre vagyok tanár, feleség, háziasszony, idős anyukám gondozója, online és telefonon elérhető családtag… és persze a kutyák gazdája. :)   (A képen Zizi látható, Picur úgy rohangált körülöttem, hogy egy normális képet sem sikerült róla készítenem.)  Szabályok, keretek, jól körvonalazott szerepek, s az egyes szerepekhez kapcsolódó konkrétumok…! Nos, holnaptól… :D