16. nap (kedd) – Egy falat a mamutból

20200331.jpgReggel korán elmentem a Sparba. Elhatároztam, hogy minden óvintézkedésre figyelek, amire csak tudok. Kaptunk maszkot az önkormányzattól, gumikesztyű van itthon. Így indultam neki. Eddig soha nem jutott eszembe, hogy mennyi szennyeződés lehet a bevásárlókocsin, ha megfogom, utána már be is szennyeződik a kezem. Letéptem hát egy plusz zacskót, s azzal értem a banánhoz…, így bűvészkedtem végig.

 Közben több dologra is rájöttem. Például arra, hogy milyen jó, hogy ebbe eddig nem gondoltam bele. Meg arra, hogy az is milyen jó, hogy tanár lévén izmos az immunrendszerem. No, meg persze az is eszembe jutott, hogy ha mindenki ennyire figyelne, hogy akadályozza a vírus terjedését, sikeresebben állnánk útját.

Maszkot még csak-csak láttam néhány emberen, de kesztyűt csak a bolti dolgozók viseltek. Az is felrémlett bennem, hogy a kesztyű is - úgy, mint a maszk - inkább tőlem védi a többieket, mint engem tőlük. De ezt nem szeretném hangoztatni, mert aki még a saját érdekében sem figyel eléggé, az miattam végképp nem fog.

A maszk kényelmetlen, mert ha az orromon van, a kilélegzett levegőtől bepárásodik a szemüvegem. Ezen túl még önfegyelemre is szükségem van, hogy ne érjek hozzá, ne igazgassam. Tapasztalhattam, hogy mennyire érzékeny vagyok a kényelmi zónámra. S ha én az vagyok, nyilván más is. Nagyon szűkre van az szabva!  A kérdés, hogy mennyit vagyunk hajlandóak beáldozni belőle. Pedig nem a kényelem az élet célja - ahogy mondani szoktam -, hiszen a kényelemmel csak az unalom országába jutunk. Most meg annál még sokkal rosszabb helyre is lehet kerülni, ha csak annyit teszünk meg, amennyi kényelmes.

 Mire végeztem a vásárlással, megszületett a fejemben egy olyan taktika, amit legközelebb alkalmazni fogok: a kocsit meg a hűtők fogantyúját is egy nejlonnal fogom meg, így tiszta kesztyűvel érhetek ahhoz, amit a polcról leveszek. Nyilván nem ettől múlik majd el a járvány, de legalább megteszem, ami tőlem telik. És attól, hogy teszek valamit, bármilyen csekélység is, jobban vagyok, mert ugyebár: sok kicsi sokra megy, még egy mamutot is meg lehet enni – apró falatonként. J