Kedves Kollégák! Benneteket is megillet néhány jó szó. Amit mi az elmúlt három hétben csináltunk, az is megér egy misét! Szerintem nyugodtan vállon veregethetjük magunkat. Azt hiszem, nem választottuk volna ezt a lehetőséget, ha csak úgy felajánlják, de mivel választási lehetőségünk nem volt, alkalmunk nyílt rá, hogy megtapasztaljuk, sokkal rugalmasabbak vagyunk, mint azt gondoltuk volna. Korunk elsőszámú kívánatos tulajdonságává lépett elő a reziliencia (a rugalmas ellenállási, alkalmazkodási képesség). Egyszerre kell erősnek, stabilnak és hajlékonynak lenni. Az alkalmazkodási képesség, a változáshoz való optimális hozzáállás most igencsak kívánatos erény. Nem példátlan elvárás ez, csak eddig nem sokat gondoltunk rá.

Úgy kell építenünk munkánknak ezt az új várát, hogy közben laknunk is kell benne. Az agyunk még a régi rugóra jár, de már új a gépezet. Az IKT eszközök alkalmazása a torta habja helyett a mindennapi betevővé vált. :)  Nagy kihívás ez ebben a szakmában, hiszen igen sok köztünk a perfekcionista :) , akinek a maximum a minimum. Be kell vallanom, hogy én is sokat küzdöttem ezzel, mire elengedtem ezt a kemény elvárást magam felé.

És itt még arról említést sem tettem, hogy egyébként az életünk más területein is fenekestől felfordult minden. Mi is ebben a világban élünk, azokat a híreket halljuk, azt az „életmódváltást” gyakoroljuk, mint mindenki.

Hogy mi minden van most velünk, napestig sorolhatnám, s még sorolom is majd, de ma Titeket is arra kérlek, mint tegnap a szülőket, hogy írjatok nekem az elmúlt három hét megélt nehézségeiről, örömeiről. Szeretném, ha tudnánk ezekről az érzésekről, gondolatokról „beszélgetni”.

Most csak annyit kérek magunktól magunknak: Legyünk irgalmasok! Irgalmazzunk magunknak és a környezetünknek egyaránt. Beszélünk még erről! Írjatok nekem minél többen! Addig is szép hétvégét! Közeleg a húsvét. Meg van már pucolva minden ablak? :D :D :D