… olyan lesz a fogadjisten. Ha kedvesen szólítok meg valakit, elég nagy az esélyem, hogy kedvesen fog válaszolni. Ha meg csak rámorgok valakire, nem sok jóra számíthatok. De itt nem áll meg a kommunikáció hatása… Mert ahogyan a másik ember reagál rám, az az én lelkiállapotomat fogja befolyásolni. Oda-vissza hatunk egymásra. Ha én jókedvet, bizakodást, nyugalmat, stabilitást s egyéb pozitív dolgot viszek a kommunikációba, jobb lesz a hangulat, s utána az hat majd vissza rám is, amitől megmaradhat a jókedvem, vagy akár még javulhat is. Az NLP-s megfogalmazás szerint: „Az emberi kommunikáció alapja nem a (lineáris) inger-válasz lánc, hanem a visszajelzési hurkok. Saját cselekedetünk másra tett hatása is befolyásol minket.” Az emberi érintkezés visszajelzési hurkokból áll.

Ha ez így van, akkor jól felfogott érdekem úgy kommunikálni, hogy annak hatása – majd amikor visszaér hozzám – építsen engem, ne pedig romboljon. Arról meg nem is beszélve, hogy ha rossz egy kommunikációs helyzet, s én viszek bele valami felemelőt, akkor elindíthatok egy felfelé vivő spirált.

Hogy ezt a tudást használjam, ez olykor elég komoly feladat. Hiszen a kommunikációnkat – ha nem figyelünk oda – az érzelmeink irányítják. Így végső soron ez is önuralom kérdése. És az meg igen jó kérdés, hogy mennyi energiát akarunk szánni arra, hogy magunkat kordában tartsuk. Úgy gondolom, ez attól függ, hogy „mi éri meg”. Ez meg szorosan összefügg azzal is, hogy megsértődöm-e vagy sem.

Azt szoktam mondani, hogy egy tanár (a hivatása gyakorlása közben) nem sértődhet meg. Nem azért, mintha a pedagógusnak érzelemmentes robotnak kéne lennie, hanem mert ha megsértődöm, akkor „a lovak közé dobom a gyeplőt”, azaz lemondok a helyzet kontrollálásáról. Viszont ha nehezebb helyzetben (akár személyes sérelem esetén is) is tudom uralni az érzéseimet, s nem azok alapján, hanem tudatosan kommunikálok, akkor azt is felhasználhatom, hogy az én reakcióm a másikat befolyásolva hat vissza rám.

Kemény dolog ez. De senki nem mondta, hogy könnyű lesz … (egy tanárnak… vagy egy szülőnek). :D