Szeretnék jobban lenni! Csináljon már valaki valamit! És ugyan ki? Kinek a feladata, hogy nekem jobblétet teremtsen? Ja, hogy gyerek vagyok? Vagy mégsem? Hogy NEKEM? kéne valamit csinálnom?! Na de mégis hogyan?

Szerintem például úgy javíthatunk a helyzetünkön, ha megtanulunk célokat kitűzni, akkor máris elindultunk a „valamit tevés” útján. Tegnap már elkezdtük ezt a témát, most nézzük, hogyan tovább. Azzal kezdtük, hogy ha valami mást szeretnék, mint ami van, akkor az a legjobb, ha tisztázom magamban, hogy mi lenne számomra a kívánt állapot. Mi az, amit szeretnék? A sejtés szintjén lévő, kavargó érzéseken túl most arra van szükségem, hogy ezt szavakba is öntsem, megfogalmazzam konkrétan, állító formában, az is jó, ha le is írom.

Aztán pedig tegyem fel a következő kérdést: Vajon rajtam múlik ez a cél? Tudom én kezdeményezni és fenntartani a változást? Tudok tenni azért, hogy legyen is ebből valami? Ha nem, akkor alakítsam olyanná, hogy ennek a feltételnek megfeleljen. Mi az a részlet, ami mégis függhet tőlem? Mindig van olyan megoldás, amiben nekem szerepem lehet. Minden erőforrással rendelkezünk ahhoz, hogy a saját életünkben jobb útra vigyük a dolgokat.

Néha azért túllövünk a célon, és nem elég körültekintően határozzuk meg, hogy mit is szeretnénk. Ezért érdemes feltenni a következő kérdést: Az egész életem minden területén szeretném azt a változást, amit most célul tűztem ki? Valamire ez a mostani helyzet is jó nekem, különben már régen megváltoztattam volna. ( :)  Na, de őszintén! :)  ) Az új célunkkal kapcsolatban tegyük fel a kérdést: „Hol, mikor, kivel?” szeretném ezt az új helyzetet. Az NLP célkitűzési technikája figyel arra, hogy ráirányítsa a figyelmünket, hogy nézzük meg a céljainkat abból a szempontból, hogy meghatározott környezetben forduljanak elő.

Sokszor ott szúrjuk el a célmegvalósító törekevéseinket, hogy: „Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka”. Ennek a gyógyszeréről már beszéltünk korábban is. A céljainkat megfelelő nagyságú darabokban, részekben lehet megvalósítani. Ha egy nyeletre akarjuk letolni az egész kérdést, könnyen a torkunkon akadhat. Ám többször mondtam már, hogy egy egész mamutot is meg tudunk enni – apró falatonként.

Éppen úgy, ahogy most a célkitűzésről beszélünk. Mert lám, ebből is csak egy-egy darabkát veszünk egy-egy bejegyzésben. Nehogy megfeküdje a gyomrunkat. Ezért holnap folytatjuk. Már így is átnéztünk négy lépést:

1.Pozitív megfogalmazás, 2. saját magunk kezdeményezzük és tartsuk fenn a változást, 3. határozzuk meg, hogy milyen környezetben forduljon elő, amit szeretnénk (hol, mikor, kivel…?) , 4. megfelelő nagyságrendű legyen a célunk.

Folyt, köv.