Megengedem, hogy fájjon! Gyere, fájdalom, tedd a dolgod! Ezt annak idején a szülőszobán gondoltam, s még annyi év után is tisztán emlékszem rá, hogy mihelyt ez a gondolat megformálódott bennem, minegy varázsütésre enyhültek a görcsök. Ebben a pillanatban szert tettem egy olyan fontos tapasztalatra, ami azóta is nagyon sok nehézségen átsegített. Azt hiszem, mondhatjuk ezt egyszerűen elfogadásnak. Azóta többször többféle helyzetben megtapasztaltam, hogy sokkal könnyebbé válnak a dolgok, ha „engedélyt adunk” rájuk.

54 napja ezt a blogot azzal a fohásszal indítottam, amit egyesek szent Ferencnek, mások Teréz anyának tulajdonítanak, és a 12 lépéses önsegítő csoportok tagjai is elmondják minden találkozójuk végén:

„Istenem, adj lelki békét annak elfogadására, amin változtatni nem tudok, bátorságot, hogy változtassak azon, amin tudok, és bölcsességet, hogy felismerjem a különbséget.”

Ha elfogadjuk – lelki békével -, amin változtatni nem tudunk, és „megengedjük”, hogy legyen, no akkor indulhatunk valami jobb felé. Mert amíg harcolunk, amíg azt akarjuk megváltoztatni, amire esélyünk sincs, akkor minden energiánk elfogy abban, hogy nekifeszülünk a lehetetlennek. Akkor a düh, a keserűség, a leláncoltság érzése bekerít, letaglóz. De ha sikerül elfogadni a helyzetet, akkor már van esély, mert akkor vannak felhasználható erőforrásaink. Akkor valahogy jobb lesz.

Meg lehet ezt tapasztalni akkor is, ha az ember pl. idős beteg hozzátartozóját gondozza. Amíg lázadunk a helyzet ellen, sokkal fárasztóbb. Miután sikerül megbékélni azzal, ami van, lehet indulni a javítás útján. Ahhoz, hogy egy elromlott gépet elvigyünk a szervizbe, első lépés az, hogy belátjuk, hogy ez elromlott. És nem kíséreljük meg az ezredik random próbálkozást, hogy működésbe hozzuk. Lefogyni is csak akkor lehet, ha elismerjük, hogy túlsúlyosak vagyunk. Amíg magyarázatokat keresünk, meg haragszunk magunkra meg az egész világra, addig a helyzet reménytelen.

Őszintén elfogadom azt, ami van. Kimondom, hogy innen indulunk. S ha már elfogadtam azt a nehézséget, ami van, s nem ellene harcolok, hanem őszinte szembenézéssel tekintek a helyzetre, akkor a felszabaduló erőforrásokkal már tudok valamit kezdeni, hogy jobb legyen. Legyen jobb! :)